Bicsár Lili

Ördögi kacaj

Vad, marcangoló hadak köde vár reám

El nem múló sötétségnek ősi alkonyán.

Röhögve nyúlnak felém vérvörös kezek,

S dideregve látom: el nem engedhetnek.

Ó-dal rikolt az éjbe, morajlik a hegy,

Száz kő zúdul a mélybe, nem is, ezeregy.

Poros szél játszik letörten, kínok közö


Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés