Anyaszagú kabátba burkolózva ölelem magam

„Anyám piros takaróját ölelve üvöltöttem a hiánytól, a félelemtől.”

„Anyám piros takaróját ölelve üvöltöttem a hiánytól, a félelemtől.”

„Minden, ami anya volt, a földre szórva terül szét körülöttem.”

Tollpróba. Anyátlan ürességemben a konyha kövén zokogtam. Árvaságom ténye úgy forgatott be a magány borzalmas rejtelmeibe, hogy féltem, soha nem tudok onnan kitalálni. Anyám piros takaróját ölelve üvöltöttem a hiánytól, a félelemtől. A „nincsenek többé” kezdetű mondatok záporoztak zavaros elmémben.

N

Cikk 1 / 1

Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés