Nézőpont

Bednárik Mónika

Kabátnyi remény

Alig múlt két hete, hogy a szeretet ünnepéhez közeledve a legfontosabb emberi értékek fontosságát hangsúlyoztuk, és abban bíztunk, hogy amikor újra a szürke hétköznapok taposómalmában őrölünk, marad még a szívekben és a lelkekben a karácsonyi áhítatból, a szép reményekből.

A ránk boruló, rég nem látott mélységekben járó mínuszokban mindenkit arra kértek, figyeljünk egymásra, ne hagyjuk, hogy áldozatokat szedjen a fagy, senki élete ne érjen véget amiatt, mert nem tudja az otthonát fűteni, nincs meleg ruhája. És jöttek a hírek az ország minden pontjáról, ahol a figyelem életet mentett, hivatásosok és magánemberek érezték úgy, szükség van az összefogásra. Már majdnem azt hittük, jobbak lettünk, amikor kiderült, vannak, akik nem tudnak túllépni a kicsinyességükön, nyerészkedésük, simlisségük és mohóságuk láttán a jóérzésű emberek döbbenten álltak és hallgattak.

Mert arra nincs szó, amikor a nincstelentől veszik el a lehetőséget. Igen, a jó szándék kabátadományozásra kérte az embereket, de egyben fel is ajánlotta azt a fagyban dideregőknek, mínuszban pulóverben vacogóknak. Remek emberek remek kezdeményezése vált drámává, amikor a fővárosban rosszarcú emberek kiválogatták a jobb kabátokat és távozni készültek a zsákmánnyal. Az élet sokszor bizonyította, akik a legszegényebbeket lopják meg, azok más gaztettekre is képesek. Ha nem hagyjuk, hogy a nagyszerűség felett a kisszerűség győzedelmeskedjen, akkor igenis van még remény.


Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés